2019-et írunk, a digitális világ minden örömével és hátrányával. Tizen-párévvel ezelőtt megállíthatatlanná vált egy műszaki forradalom, ami a zenekiadók legnagyobb bánatára alaposan átrendezte a zeneipari erőviszonyokat.
Persze, istenigazából sok minden nem változott, hiszen addig is boldog-boldogtalan másolta a lemezeket kazettára, a kazettákat-kazettára, botrányos minőségromlásokkal.
Ráadásnak, az, hogy mit hallgat a Nagyérdemű, azt 20 éve is, most is a pénz dönti el. A hazai piac eleve kicsi, 20 éve a lemezkiadók igyekeztek a kínálatot akkorára szabni, hogy ne aprózódjon el a haszon 1000 zenész között.
Manapság, amikor már bárki kiadhat bármit - még csak nem is kell hozzá elképesztően sok pénz - a megjelenési felület az, ami megszabja, hogy mit is hallgat a többség.
A rádiók, bár folyamatosan csökken a hallgatóság száma, még mindig fontos terület, viszont egy meghatározott mennyiségű művésznél többet nem tud közvetíteni, egyszerűen nem fér bele a műsoridőbe. Az, hogy kiket közvetít pedig nem rajtunk múlik.
Ott van viszont a digitális felület. Streaming, youtube, torrent. Hallelujah! Ja! Nem.
Szép reményekkel indult, csakhogy, ahogy én látom, ebbe is beleszólt a pénz és a lobbitevékenység.
Valahogy’ egyszer csak a ‘kicsi’ előadók elkezdtek a munkájukért gyakorlatilag nulla pénzt kapni a digitális szolgáltatóktól. Volt valami teljesen elfogadhatatlan magyarázat, amivel a szerződéses feltételeket megváltoztatták - vagy elfogadtuk, vagy törölhetjük magunkat. Digitális demokrácia.
Nem véletlen amúgy, hogy az EU most is teljes erőbedobással támadja a digitális szolgáltatókat, mert a művészek kisemmizése beláthatatlan károkat okoz a kortárs művészeteknek - sajnos a kapitalista profitorientáció ilyen, gyorsan sokat, kit érdekel a holnap!
Magánvélemény, de a trapéznadrágos rendszer-elutasító, világmegváltó hipster lángelmék, akik milliárdos vállalatokat építettek az elmúlt 20 évben, rosszabb rendszert hoztak létre, mint ami ellen lázadtak.
Csak egy pici számtan. Van olyan Szabó Leslie dal, amit az elmúlt egy évben a youtube-on 20.000 alkalommal néztek meg. Kaptunk érte 0.2USD-t, azaz 50 magyar forintot. :-D
Mindenesetre, az idők szavának megfelelően Szabó Leslie (is) hallgatható online, megvehető digitálisan, és fent van a torrent oldalakon.
Az utóbbit tényleg nem bánjuk. Az előzőek figyelembevételével azt gondolom, hogy számunkra tökmindegy, hogy honnan tölti le a munkánk után érdeklődő az anyagot - így sem, úgy sem kapunk érte pénzt. Örülünk ha meghallgatja!
Fontos leszögezni, hogy Leslie nem pénzért írja a dalokat. Azért írja, mert zeneszerző, és szövegíró. Azért írja, mert éjszaka felébred, és körmölni kezdi a sorokat, feldúdolja a dallamot, amit megálmodott. Azért írja, mert jön belőle. Azért írja, mert ehhez kapott tehetséget, mert ehhez ért.
Mint minden művészt, Őt is az élteti, ha szeretik amit csinál, ha meghallgatják, ha elismerik, és szeretnék, hogy ‘játszon még’!
Ez a munkája, az élete. Ebből és ezért él.
Nekem, mint a művészetének hátterét irányítónak a feladatom, hogy ezt a tehetséget forintra váltsam, mert ahogy mondani szokták ‘pénzért adnak parizert’.
Bolond lennék hadakozni a digitális mogulokkal, nem vagyok én Don Quijote!
Tesszük amit tudunk, szembeszélben is lemezt adunk ki.
Tőletek csak annyit kérek, hogy ha szeretitek azt amit Leslie barátom csinál, akkor gyertek el a koncertjeire, mondjátok továbbra is kórusban neki, hogy ‘játsz még’!
Ha van kedvetek a polcra kitenni egy lassan letűnő világ, teljesen korszerűtlen hanghordozóját, akkor rendeljétek meg a hivatalos oldalon - ettől még nyugodtan szólhat a kocsiban a streaming.
Amúgy, én is úgy hallgatom. Pénzért. Csak, Leslie abból a pénzből nem kap. A CD-ből igen. :)

Raboczki Péter

Sazbó Leslie Produkció