Emlékek

Ma láttam egy gyógyszer reklámot a villamosmegállónkban.
Na jó, nem a miénkben, csak a nálunk lévőben.
Na jó, nem a nálunk lévőben, mert akkor ennyi erővel a miénk is lehetne.
Hacsak!
Hacsak nem kölcsönben lenne nálunk. Na de miért is lenne szüksége valakinek otthon egy villamosmegállóra?
Pláne nekem?
Szerintem senki sem fogja bánni, ha nem kezdek most bele a lehetséges válaszok ecsetelésébe.
Inkább visszakanyarodom az elejére, amíg el nem felejtem, hogy miről is akartam írni.

Filmcímek

Vannak olyan filmek, amelyek már a megnézésük előtt elgondolkodásra késztetnek.
Akár a tartalmat valamelyest sugalló eredeti címük, vagy azok képtelen fordítása, akár az előzetes, vagy plakát alapján.
Természetesen azokból is bőven akad, amiknek megtekintése közben, vagy utána támadnak a hatásból fakadó ötleteim.
Ezekből gyűjtöttem össze néhányat...

Epiphone

Valamikor meséltem már nektek a fekete Epiphone gitáromról, és arról, hogy anno miért pont "őt" választottam.
Azok kedvéért, akik nem találkoztak ezzel az írásommal, röviden elmondom, hogy körülbelül 25 éve édesanyámnak volt egy öreg, de hibátlan, kis fekete Ford Fiesta-ja, ami más hibájából sajnos totálkárosra tört.
A biztosítótól kapott összegből lett a gityóm, ami édesanyám tizenhat évvel ezelőtti halála óta még inkább féltett kincsemmé vált, hiszen nem csak tökéletes hangszer és kiváló munkaeszköz, hanem az anyukámtól megmaradt nagyon kevés emléktárgyak egyike is.

Darth Vader

Érdekes, hogy pont a közelmúltban néztem meg újra az összes  Star Wars filmet, és ahogy a végükre értem (igaz, némelyik részen nagyon nehezen túljutva), összefutottam Darth Vader-rel...

Szobor

A minap, éppen az egyik kedvenc kávézómból léptem ki, kezemben a szokásos délelőtti nedűmmel.
Novemberben, a körben álló házak miatt, már keveset süt ide a nyárinál jóval alacsonyabban cammogó nap, és azt is csak reggelente, így egyre ritkábban tud kellemes lenni a teraszon ücsörgés.
Ilyenkor inkább arrébb szoktam battyogni néhány métert a meleg fényre, és ott szürcsölgetem el a kávémat egy szivarka mellett.
Ekkor is így tettem.

Főzőműsor

Észrevettétek már, hogy manapság annyi lett a főzőműsor, mint menzán a mócsing?
Mondjuk nincs ezzel semmi baj, teljesen érthető, hogy evés témában mindenki célközönség.
Legalább napi háromszor enni kell.
Hobbitoknak pedig sokkal többször.

Időutazás

Ma időutaztam.
Igaz, csak mából a mába, de közben mégis úgy éreztem, mintha picinyke varázslattal teli időt tölthettem volna, egy mára már nem létező korban.

Nagyapám fűrésze

Szeretem a régi tárgyakat. Egyes dísztárgyakat is, de az olyan használati tárgyakat különösen, amiket hiába rágott meg az idő vasfoga, még mindig értenek valami máshoz is a porfogáson kívül...

Parkolóház

Zalaegerszeg belvárosában, ahol gyakran járok, áll egy parkolóház, aminek a bejárata felett egy szerintem kicsit furcsa reklámtábla hirdeti a járműtárolás alapvető feltételét, az óránkénti kettőszáznyolcvan forinti árat, és még valami plusz információt...

Boksz

A minap, ahogy kapcsolgattam a televízió csatornái közt, egyszer csak belefutottam egy bokszmérkőzésbe, amiben éppen ezt mondta a kommentátor valamelyik versenyzőről:
"...pedig sokkal jobb bokszoló, mint amit az eredményei mutatnak."
Habár sejtem, hogy mit szeretett volna ezzel a nézők tudomására hozni, mégis hatalmas ellentmondást sikerült megosztania.

Versek

Sok mindent ismerhettek már tőlem, avagy tudhattok rólam.
Dalaimban is mindig igyekeztem az élet sokszínűségét izgalmasan, humorosan, vagy éppen elgondolkodtatóan lefesteni és egy jó ideje már rendszeresen jelentkezem a honlapomon ilyen-olyan kis írásokkal is.
Most alkotói énem még egy, a nagyközönség számára eleddig nem ismert oldalát is szeretném kicsit bemutatni nektek...
Ez pedig a versírás.

Október 3-án történt

Szerintem vagy 40 éve nem voltam délelőtt moziban.
Pedig a munkám egyik hatalmas előnye, hogy sokszor elég nagy szabadságot megengedhetek magamnak.
Akár még egy délelőtti mozizást is.
Sokan mondhatnák most, hogy "persze, úgy könnyű, hogy nem kell munkahelyre járnom".
Igen, ez igaz.

Új időszámítás

Itt-ott már jeleztem, hogy előadói életemben hamarosan új időszámítás fog indulni.
Erről (is) mesélek egy kicsit most...

Lélekhagyaték

Több minden más mellett egy dolog egyre jobban zavar a tudomány jelenlegi állása szerint elérhető maximális élettartammal kapcsolatban:
Sajnos sosem lesz annyi időm, hogy elolvassak mindent, ami érdekel, vagy érdekelhetne.

Könyv

50 év.
Pontosabban a könyv megjelenésekor már 51.
Emlékszem, anno a 30 és a 40 is nagyon furcsának tűnt...

Utca sarkon még egy sarok

Ma, amikor kiléptem lakhelyem kapuján és elindultam a szokásos kávézdám felé, egyszer csak szokatlan látványba ütközött kicsit még álmos tekintetem.
A Bartók Béla út felöli szomszéd ház sarkának kerítése mellett valaki egészen furcsa csendéletet hagyott maga után a járdán.

Torrent

(Vendégblog)

Amikor egy kiadvány, amin rengeteget dolgoztunk, felkerült egy torrent oldalra, mindig elgondolkodom. Örüljek? Mérges legyek? Tegyek valamit?
Hosszas tűnődés után a következőre jutottam:

Dislike

Napok óta tollat (avagy billentyűzetet) akart ragadni az az agyamban egyre csak mocorgó gondolat, hogy írjak pár sort egy olyan jelenségről, amivel mostanában egyre többször találkozom.
Aztán eltelt egy hét és mielőtt nekiültem volna egy finom kávé mellett kiötleni a mai blogom témáját, belekezdtem kicsit egy újabb Hrabal könyvbe...
...és konkrétan a hatodik oldalon olyan részletbe futottam bele, ami végképp megerősített abban, hogy erről a fura "jelenségről" írjak.

Halottak napja

Lehet, hogy furcsának fog tűnni, amit mondok, de én nem szeretem ezt a napot.
Természetesen nem az elveszített szerettek és az emlékeik ápolása miatt és még csak nem is a hagyományőrzéssel van a bajom.

Szerencse fia

De szép is a magyar nyelv!
Megszámlálhatatlan szójátékot és nyelvi bolondozást tesz lehetővé.
Imádom!
Új szavak és fogalmak kiötlésével vagy éppen már létezők kifordításával, sokszor nem csak a környezetemet, hanem még magamat is le szoktam fárasztani.

Szeretek álmodozni

Mindig is szerettem és bizony elég könnyen ment már akkor is, amikor az iskolapadban nagyon másra kellett volna figyelnem.
Persze gyerekkoromban még senki sem gondolta volna, hogy egyszer majd amolyan hivatásos álmodozó lesz belőlem.
Pedig dalszerzőnek lenni valami ilyesfajta tevékenység, pláne ha az ember ebből is él.

Búcsú Orbán Józsitól

"Lányok szívében lakom" - énekelte és vallotta anno Orbán Józsi az egyik saját slágerében, de eközben hiszem, hogy ő is tudta jól, hogy nemre való tekintet nélkül már réges-rég nem csak a hölgyek zárták Őt a szívükbe, hanem barátok, kollégák, cimborák és rajongók sokasága is... velem együtt.

Ősz van megint

Bolond egy ősz.
De milyen is legyen, ha egyszer ilyen őrült ez a világ?
Most nem válaszokat és célokat keresek, csak úgy vagyok és figyelek egy kávé mellett ücsörögve.

Minden gitárnak megvan a története

Legalább is, az enyémeknek igen.
Vannak, akik pusztán hobbiból nagy hangszergyűjtők, de természetesen sok az olyan muzsikus kolléga is, akiknek a munkájukból adódóan sorakoznak otthon a különböző hangszerek.

Hogy mindhez tartozik-e valami érdekes sztori, nem tudom.

Álmok, vágyak

Mindenkinek vannak álmai, vágyai.
Kisebbek, nagyobbak, egyszerűbbek és őrültebbek.
Szerencsésebb esetekben ezekből előbb-utóbb cél, terv, majd idővel megvalósulás lesz.
Persze vannak olyan álmok is, amik már sosem válhatnak valóra, de ezeket el kell engedni és most nem is ilyenekről szeretnék beszélni.
Nekem sok egyéb mellett tavaly megfogalmazódott egy kicsit őrült álmom...

Születésnapi buli

Az élmény, így, egy hét elteltével is még mindig feldolgozás alatt van...

Az idő

Furcsa dolog az idő.
Gyermekként még fel sem fogja az ember, hogy mekkora kincs a mulandóság meg nem értése, a végtelennek tűnő nyarak napsütése, vagy persze a többi évszak tündöklése a maguk szépségeivel együtt.
Mindenki életébe olyan természetes dologként lépnek be az idő változásai, mint az, hogy anya csak egy van és, hogy szerencsésebb esetben anya van.

Borítókról

Mindig szerettem a lemezborítóimat megbolondítani valami kis egyediséggel.
Ez az első három kiadványomon néhány soros, amolyan "dalnokos" előszóban nyilvánult meg.

Lemezelés

Olyankor, amikor már nyakig benne vagyok egy lemez munkálataiban, gyakran elfog az az érzés, hogy:
A fenének akartam én ezt?!
Sosincs zökkenőmentes felvétel, Murphy mindig igyekszik kitalálni valamit, amivel be tud kavarni.

Álmok

Ahhoz képest, hogy hány dalt jelentettem már meg ezidáig, sajnos nagyon elenyésző százalékukhoz volt lehetőségem klipet forgatni.
Pedig elhiheti a kedves olvasó, hogy ötletem mindig rengeteg volt és most is lenne bőven.
Csak azok a fránya költségek ne szabnának folyton gátat az álmok folyamának!

Hontalan a zenei világban

Tizenéves koromban kezdett el nagyon megfogni a könnyűzene...

Nem csak egy valamilyen stílus, hanem úgy igazán bármi, ami nem klasszikus és aminek szövege van.
Szerettem én (és most is szeretek) mindent, ami harmóniákból és dallamokból áll, de úgy igazán a dalok, magukkal a 'dalságukkal' vonzottak (vonzanak), de piszkosul.

A dal a fontos

Messze nem az Eurovízióról fogok most mesélni, ahol egyébként úgy látom, hogy sajnos már rég nem ez az elsődleges szempont.

A break story vége

1987-ben a break-es lehetőségeim erősen csökkentek, kénytelen voltam valami munkát keresni.
Így kerültem a Skála Metró supermarket-jébe a csemege osztályára. Egyébként ott ismerkedtem meg Dudás Zoli (alias Indián Joe) barátommal, aki pedig a rampán dolgozott. Ahogy Zoli mondta nem olyan rég: -"Mi voltunk a Skála Kópé!"- :)

Break sztori 3

Említettem az előző fejezetben, hogy a street dance-re és a katonaidőmben, majd utána történt break-es vonatkozású eseményekre még visszatérek...
Jöjjön akkor most a street dance:

Break sztori 2

Előző blogom ott fejeztem be, hogy édesapám összehozott újra azzal a tánctanár ismerősével, akivel már 12 évesen is találkoztam egy építőtáborban...

Break sztori 1

83' őszén egy kis Andrássy úti, földszinti lakásban két olyan, akkor még számomra teljesen új dolgot csodálhattam meg, amik aztán jó pár évig fontos részei lettek az életemnek:
Az egyik a videó magnó, a másik pedig egy klipben feltűnt új mozgás stílus, a "break dance" volt.

Rock and Roll a Globe Royal-ban

Harmadik Fészek klubos blogomban említettem, hogy volt, amikor Bárány "Tonyó" Tomival (billentyűs) és Kulcsár "Kuli" Attilával  (akkor még aktív dobos és a későbbi "A Dalnok könyve", valamint a " Bor, Mámor, stb." lemezeim hangmérnöke), illetve még egy kedves gitáros barátommal, Overnay Gáborral, egy zenekar szerűséget alkotva léptünk fel néhányszor...

A Fészek klub és én - 3

1999. szeptember 4-én történt, akkori törzshelyemen, az Almássy téri City pub-ban, hogy két jó barátom beállított és kölcsönös több pohárnyi egymásnak örülés után azt mondták nekem, hogy elvisznek engem egy király helyre...

A Fészek klub és én - 2

Az, hogy mikor és hogyan lettem break-táncos egy másik sztori (azt is meg fogom írni), de e történet szempontjából annyi a fontos, hogy '86-ban (vagy talán még '85-ben) megkeresték a tánciskolánkat egy készülő musical-el kapcsolatban..

A Fészek klub és én

Bár a mai napig áll és egyes részei még az elmúlt évtizedek, vagy évszázad hangulatát és működését tükrözi, az én szememben sajnos már csak volt egyszer egy Fészek klub...

 

Orfeusz és Biga

Valamikor ’93 őszén történt (miközben Roy-jal már javában utcazenélgettünk a Halászbástyán), hogy Roy egyszer csak szólt nekem, hogy egy barátja felhívta, mert segítség kéne neki egy bulihoz.

Halászbástya

A Halászbástya vitathatatlanul Budapest egyik legszebb pontja és annak csodája.
Ahogy a karrierem kezdetének is…

Nyaranta vidéken

Amikor kérdezik, hogy hová valósi vagyok, azt szoktam mondani: 'Igaz, hogy Budapesten
születtem és 24 éves koromig Újlipótváros volt az otthonom, de nyaranta leginkább vidéken
nőttem fel.

Szerencsére...

Lemezszerződés lemez nélkül

Úgy emlékszem, hogy valamikor 98-ban történt, hogy egy kis kiadó felfigyelt rám és
lemezszerződést ajánlott. Nagyon örültem a lehetőségnek és az abban az időben még
elfogadott feltételeknek. Azért fogalmaztam így, mert tudtommal már réges-rég nem kötnek a
kiadók royalty előleges szerződéseket (és nem fizetik a stúdiót sem), pláne, hogy akkor én
még teljesen ismeretlennek számítottam a nagy közönség előtt. Ez az előleg abból állt, hogy a
tervezett lemezértékesítésből származó majdani bevétel előadót illető részéből a kiadó
megelőlegez valamekkora összeget.

Milyen zenét játszol?

Eddigi pályafutásom során talán ezt a kérdést hallottam a legtöbbször.
És amikor ez elhangzik, mindig bajban vagyok a válasszal, ugyanis írtam én már kis darabokat (ha nem is túl komolyakat) hegedűre is, de főleg zongorára, továbbá alkottam később musicalt, szimfonikus művet, aztán volt már blues, jazz, hip-hop, funky, country, rock, rockabilly, rock & roll, raggae, ska, swing, cha-cha-cha, históriás ballada, bossanova, disco, folk, undergrund, pop és egyéb műfajokba is sorolható dalom.

A fekete, vékony testű, cutaway gitár

Kevesen tudják, hogy az a fekete Epiphone elektroakusztikus gitár, ami szinte már többet van velem, mint nincs, mikor és miért is lett a választottam...
Valószínű, hogy 1994-ben vették nekem a szüleim (a gyári szám alapján is ez a hangszer "születési" éve), édesanyám totálkárosra tört autójának biztosításából.
Nem ő volt a hibás, álló helyzetben belement valaki. Szerencsére csak az autónak lett baja, ami így, ha jól emlékszem 100.000 Ft-t megtakarítássá változott át.
Sosem voltunk gazdagok, de ahogy az egyik nagymamám is mondogatta mindig: "nem volt semmink, mégis megvolt mindenünk".
Bármire költhettük volna azt a pénzt, lett volna helye bőven...

Így kezdődött minden.

 

Nem emlékszem már, hogy szüleim mikor vették észre bennem az érdeklődést a zene iránt, valamint azt sem tudom, hogy ez az érdeklődés miben is nyilvánulhatott meg a számukra, de azt tudom, hogy az általános iskola elkezdése előtt egyszer csak már szolfézs előkészítőkre jártam.
Ennek volt köszönhető, hogy hamarabb tudtam kottát írni-olvasni, mint bármi mást.
Sosem fogom elfelejteni Mariann nénit, a szolfézstanáromat, akire a muzsika elméleti alapjainak megismeréséért és szeretetéért örökre hálával gondolok. Imádott minket, gyerkőc nebulókat és mi is őt.
Mariann néni csakis kifogástalan kosztümöket és olyan elegáns ruhákat hordott, mintha felkészülve kellett volna lennie arra, hogy bármelyik pillanatban a színpadra szólíthatják. Sokszor hajára kötött kendővel és arra feltűzött vastag keretes napszemüveggel jelent meg, mint valami madame és gyakran úgy cigarettázott hosszú szipkán keresztül, ahogy Liza Minelli a Kabaré-ban.
Az utánozhatatlan személyéhez hozzá tartozott még a hangja, aminek mélységeit talán csak Psota Irénével lehetett volna összehasonlítani, valamint a teátrális mozdulatai, amelyeket bármelyik karmester megirigyelhetett volna.

Ha volna két életem

Tisztelt Olvasó!

Bár nem ezzel a bekezdéssel szerettük volna indítani a blogot, ellenben úgy érezzük, ez az indulás napján nagyon aktuális!

Jó szórakozást kívánunk!

 

'Ha volna két életem'

Nem szokásom másoktól idézni, de ez alkalommal mégis indokolt, hogy kivételt tegyek és mentorom, Horváth Attila egyik ikonikus dalcímét használjam.
Most, amikor e fejezetet írom, éppen egy hét van még hátra addig a klubestemig, ahol Attila lesz a vendégem.