Pusztán ezek miatt sem egyszerű behatárolnom, hogy milyen zenét is játszom...
Ha pedig azt nézzük, hogy gyerekkorom óta milyen muzsikák voltak rám a leginkább nagy hatással, akkor végképp reménytelen definiálni, hogy vajon melyik is lehet az én stílusomhoz a legközelebb álló.
Induljunk ki abból, hogy a szüleim szerencsére nagyon sok féle zenét hallgattak és ezek szinte mindegyike már korán az én kedvencemmé is vált. A leggyakrabban hallgatottak közül amik hirtelen eszembe jutnak: LGT, Piramis, Zorán, Bródy, Fonográf, Cseh Tamás, Omega, Illés, Skorpió. Koncz Zsuzsa, Kaláka, Halász Judit,  Hungária, Beatles, Rolling Stones, Hair, Cabare, Benny Goodman, Biscaya, Goombay Dance Band, Abba, Boney M., Jean-Michael Jarre, Vangelis, Stray Cats...stb.
Ezekhez tegyük hozzá a komolyzenei tanulmányaimmal megismert legfontosabb kedvenceimet, Mozart-ot, Bach-ot, Vivaldi-t (és persze a többi nagy klasszikust is), valamint az általános iskolai felsős osztályfőnökünk gitárklubjában tanult mozgalmi és tábori dalokat.
Máris teljesnek tűnhet a zenei káosz, ami folyton körülvett engem, pedig még csak most jön a java...
Egy korábbi írásomban említettem már, hogy édesapám képzőművész. Kb. 12-13 éves koromban elérkezettnek látta az időt, hogy magával vigyen néhány kollégája hírhedt együttesének koncertjére, akiknek a zenekar neve az A. E. Bizottság volt. Aki ismerte őket, máris sejtheti, hogy mekkora kontraszt volt nekem ez az élmény a komolyzene után, de még ez sem minden...
Jobb oldali szomszédunkba egy szintén három gyerekes család költözött, ahol ugyanúgy, mint nálunk egy fiú, két lány volt a gyerekek elosztása és a fiú volt a legidősebb. Ennek a fiúnak is az udvar felé nézett a szobája, ahogy nekem és amikor jó idő volt és otthon tartózkodott, szinte mindig nyitva volt az ablaka és szólt nála valami zene...
Legtöbbször valami olyan zene, amit én eleinte nem nagyon szerettem. Leginkább a Cure-ra és a Depeche Mode-ra emlékszem.
Közben velem meg nagyot fordult a világ, mert 15 évesen összebarátkoztam a Break Dance-el, aminek az egyik számos sikert megélt jeles képviselője lehettem évekig, de ez egy másik történet...
Zeneileg viszont ide kapcsolódik, hogy a Break- kapcsán természetesen megfertőztek engem a rap zenék is és a tini korban amúgy is elkerülhetetlen disco-k világa által (amit én a legtöbbször fellépésekkel, bemutatókkal együtt éltem meg) ott voltak még azok az édes nyolcvanas évek és az azok kiváló előadói, együttesei. Szinte mindet imádtam!

A hangszeres könnyűzenéhez teljes vállszélességgel csak a katonaság után fordultam ahonnan kezdve folyamatosan ismertem meg számomra új produkciókat, akik mind nagy hatással voltak rám és úgy gondolom, hogy a munkásságuk erősen része volt az én emberi és zenei jellemfejlődésemnek.
Hobo, Balázs Fecó, Generál, Eric Clapton, Sting, Phil Collins, U2, Gary Moore...stb.
Érdekes módon egy rakás etalon együttessel a rock világából valamiért csak 20 éves korom után ismerkedtem meg. Ezek közül néhány: Doors, Led Zeppelin, Van Halen, Cult, Metallica, Dream Theatre...stb.

Az az igazság, hogy szinte zenei mindenevő vagyok. Ez is lehet az oka, hogy sosem volt egy, vagy több konkrét példaképem és hogy az én gyerekszobám falának egy kis ideig sem volt sztárokkal teleragasztott korszaka.
Milyen zenét játszom?
Az biztos, hogy olyat, ami nem csak néhány gombnyomással készül, de ha muszáj lenne egy szóval válaszolnom ezt mondanám: Jót!
(Mert hiszem, csak jóktól és jókat tanultam...)