Tőlem nem messze két suhanc ült a metrólejáró melletti padsor szélén.
Egyik kezükben cigi, a másikban nyitott, dobozos sör.
Vagy a tegnap hagyta őket itt, vagy korán kezdték az aznapi bulit, de már nem voltak szomjasak.
Tört mondatokkal, ittas emberekre jellemző hangerőn igyekeztek beszélgetni.
- Te! A Piti mikó jön?
- Há azt nemtom. Nem te beszétél vele?
- Ja... Nem! Nekem a Gyugya monta, hogy gyön!
- Há ha Gyugya monta...
- Akkó gyönni fog?
- Ja! Akkó tuti!
- Ide a Móricra?
- Hát!
Azzal, mint akik jól megbeszéltek valami igen fontos dolgot, ittak rá egyet.
- Ésazt hallottad, a Gyugya hogy kiizéte a Kutyát abbó a szarból?
- Úú! Jómegszíta!
- De jogos vót, nem?
- De!
- Neeem?
- Deee, mondomogy deee!
- Na, erre igyunk!
- Jee!
És megint billent a szájukhoz emelt sörösdoboz.
- Tee! Én hónap se megyek be.
- Há nanáogy énsee!
Röhögtek egy nagyot és eldobták a kiszívott csikkeiket a földre. Két méterre tőlük állt egy szemetes, de annak használatához már minden bizonnyal túl fáradtak lehettek... Nekem valami azt súgta, hogy mindig is.
Ekkor az egyik észrevette a közelükben álló Móricz Zsigmond szobrot és kitört belőle egy égtelen nagy röhögés:
- Háhá! Nézdmáá... -fuldokolt az idióta nevetésben - Húú... Háhá!
- Miva? - kérdezte csodálkozva a másik.
- Háhá, há nézd, a csávó tök olyan, mint egy szobor!
A másik értetlenkedett egy picit, majd megszólalt:
- De hát az szobor!
- Jó, jó, de ez nem igaziii!
- Hámi?
- Tudood! Olyan összefestett g..ci, aki úgy csinál, minha az vóna.
- Neem hiszem!
- Deee, Deee! De ez jócsinája! Hallod? - kurjantott oda a szobornak - Jóvagy g.ciii! Na, most mozdújá!
- Te, mondomogy ez szobor!
- A szart az!
- De ha mondom! - erősködött emez, azzal felállt és odaszédelgett a nagy írónkhoz. Megkopogtatta az oldalát, a bronz pedig fémeset kongott.
- Látod, mondtam!
- Na jó van... - egyezett bele a másik - Akkor aggyegycigit!
A kongatós visszaevickélt a társához, majd mindketten rágyújtottak. Az első slukkra ráküldtek egy kis sört, aztán versenybüfögtek. A kétkedőst csak nem hagyhatta nyugodni a téma, mert egyszer csak a szoborra sandítva megszólalt:
- Te! Oszt ha szobor, akkó kinek a szobra?
- Honnan tuggyam? - mondta a másik - A f...omse érdekli!
- Mongyuk engem se... Csak... Na mindegy!
- Te, meddig várjunk még?
- Há ezaz! Menjünk a ..csába, a Pita meg majd odatalá!
- Jaja!
Azzal kifacsarták az utolsó kortyot is a dobozbol, amit aztán otthagyták a padon.
Zajos távozásuk közben még megegyeztek egy újabb sör vételezésében.
Ekkor történt a csoda.
Felém fordult a szobor és így szólt:
- Remélem azért egyszer majd jók lesznek mindhalálig! - s azzal visszaállt az eredeti pózba és némán figyelte tovább a teret.