Október 3-án történt

Szerintem vagy 40 éve nem voltam délelőtt moziban.
Pedig a munkám egyik hatalmas előnye, hogy sokszor elég nagy szabadságot megengedhetek magamnak.
Akár még egy délelőtti mozizást is.
Sokan mondhatnák most, hogy "persze, úgy könnyű, hogy nem kell munkahelyre járnom".
Igen, ez igaz.

Mint ahogy az is, hogy az egyik életre szóló munkahelyem eleve velem van mindig, hiszen ez maga az agyam, ami pedig sokszor még akkor sem kapcsol ki, amikor már rég nagyon ráférne.
Nos, ilyenkor - és persze, ha a vállalt teendőim engedik - szoktam kicsit kikapcsoltatni valamivel.
Könyvvel, filmmel, játékkal, társasággal, akármivel.
Most éppen egy régóta várt mozival a "Joker"-rel fogom.
Mivel időközben már a moziba is értem, egyelőre befejezem az irogatást.
Majd a film után folytatom...

Film után...

Először is gyorsan pár szó filmélmény összefoglalásként:
Elképesztő alakítás Joaquin Phoenix részéről (Oscar-t neki!) és kiváló művészi alkotás Todd Phillips-től (Neki is Oscar-t!)!
Nagyon eredeti és ördögien jó filmnek tartom, minden elismerést megérdemel!
Nem is szeretnék most többet írni e moziról, tessék megnézni!

Mint korábban említettem, az agyam mindig kattog...
Tele vagyok dallamokkal, szövegekkel, zenei, prózai és egyéb ötletekkel. Mégis mindig kellenek az új inspiráló élmények. Lehet ez bármi. Miközben sok minden ki is kapcsol (pl. a filmek), egyúttal fel is tudnak tölteni rengeteg ötlettel.
Lehet ez akármilyen művészi alkotás a hangulata, vagy a témája miatt, de lehet, hogy csak valaminek egy aprócska részlete indítja be nagyon a fantáziámat.
Csak hogy még egy pillanatig a filmeknél maradjak, sokan tudják már például, hogy az "Összetartozunk" című dalomat az "Őrült szív" című mozi ihlette.
De a lelkembe beépülő összes élmény hiszem, hogy mind fontos színárnyalat lehet akár zenei, akár prózai festményeimhez.
Minden élmény!
Így lett egy téren sakkozó bácsiból később a "Játszd újra, Sam" című dalom, gyerekkorom rajongása pedig a hanglemezek és az azok kora iránt a "Bakelit" című szerzeményem soraiba épültek bele.
Minden dalomban van valami olyan részlet, ami ilyen, vagy olyan személyes tapasztalat miatt került a szövegbe. Másképp nem is tudnék alkotni.
Mindig így működtem és elég valószínű, hogy eztán is így fogok.
Igaz, hogy a mai blog eleje egy filmmel és egy mozizással kezdődött, de elárulom, hogy honnan szoktam még mostanában ötleteket venni, töltekezni egy kicsit.
Például a blog és egyéb írásokhoz.
Rengeteget utazom és sétálok a városban és csak figyelek...
Mindent.
Embereket, házakat, fura figurákat, érdekes élethelyzeteket, a környezetet.
Valójában kis életmegfigyelő utaknak lehetne nevezni, amikor a legtöbbször csak úgy, céltalanul elindulok mászkálni valamerre.
Persze ezekhez a mászkálásaimhoz elengedhetetlenül szükséges volt, hogy túl legyek végre a nem rég megjelent két lemezen és könyvön, amiket írtam.
De végre megengedhetek magamnak egy kis rendszeres bóklászást...
Úgy hogy ne lepődjön meg a kedves olvasó, ha valami olyan helyen futna össze velem, ahol nagyon nem várná, mert bizony könnyen előfordulhatok a BKK akármelyik járatán, vagy ugyanígy Budapest bármelyik utcájában is.
Egyelőre a vidéki települések momentán még nincsenek veszélyben, habár nem is lenne rossz mindet végigjárni... 😉