Persze lehet kis pénzből is jópofa videókat készíteni, de én jobb szeretem az olyanokat, amik nem csak amolyan "alibi videók", hogy legyen már valami mozgókép is a zene alá a youtube-ra, mert az emberek arra sokkal inkább veszik a fáradságot (ha veszik), hogy belenézzenek, mint hogy csak meghallgassanak egy új dalt, amihez nincs mozi.
De ha már film, akkor én nagyon szeretek tényleg filmes dolgokat elképzelni...

Olyanokat, amiben van valami értelmes sztori, meg több helyszín, ha szükséges legyen sok szereplő, légifelvétel (mondjuk ez ma már drónnal megoldható, de 10 éve még  a legtöbben csak vágytunk rá), profi animáció, vagy éppen látványos trükkök.
Hej de meg tudna lódulni fantáziám szekere, ha meg lenne pakolva arannyal!
De se szekér, se arany.
Csak a fantáziám erőlködik néha.
Igen, ez egy fajta erőlködés, mert még soha nem volt olyan forgatásom, ahol ne kellett volna valamiben kicsit, vagy jobban megalkudnom.
Az alkotás és a megalkuvás pedig nagyon nem jó páros.

De ez egy kis ország, kis piaccal, rengeteg zeneiparban tevékenykedő emberkével, akik között a legtöbben már rég megtanulták elviselni (vagy szándékosan sajátították el) a megalkuvás "művészetét".
Én megvallom nem tudom, hogy ezt hogyan kell...
Nekem ez nem megy.
Nem ezt tanította a gyerekkorom és az akkor engem körülvett világ.
Mindig is álmodozó voltam és ma is próbálok az maradni, hiszen fontos táptalaja ez a dalaimnak, csak eközben olyan, mintha rendszeresen fejbecsapdosna néha a racionalitás baseball ütője.
Mivel pedig nem vagyok ide-oda pattintgatható baseball labda, elég nehezen viselem az álmaim ilyetén való szétcsapdosását.

Ha a kedves olvasó ismeri a klipjeimet, tudhatja, hogy mikről beszélek...
Hiszen mindegyik történetét én találtam ki és remélem meglátszik rajtuk az is, hogy milyen sok ember fantasztikus munkája, tehetsége, segítsége (és még mennyi minden) kellett ahhoz, hogy ezek megszülethessenek.
Sajnos mindegyiknél voltak tényezők, amik esetében kicsit meg kellett alkudni, de úgy érzem, hogy végül azért minden esetben a kreatívitás győzedelmeskedett.
Még az Utazás című videómnál is, pedig ez az egy egyáltalán nem olyan lett, mint amit anno megálmodtam hozzá...

Nagyon szerettem volna a nagyapámmal kapcsolatos kisgyermekkori élményeimet beledolgozni a klipbe.
Felvenni gyerek és felnőtt színésszel, a 70' éveket megidézve, ahogy a kis Leslie abban nő fel, hogy a nagypapája vasútterepasztalt épít.
A nagyapám nagyon komolyan művelte ezt a hobbiját!
Nem is tudom hány trafóval, szerelvénnyel, váltókkal, sorompókkal, algaút, hegy, minden volt ott, amitől mindenki csak tátotta a száját...hát még én!
Nem akarom az egész sztorit leírni, de persze aztán lett volna a klipben rendes nagy gőzmozdonyos vonat, légifelvétel, meg olyan trükkökkel megtűzdelt vágóképek is, hogy Hollywood kopogtathatott volna a jogokért az ajtómon.
Tudom, hogy elképesztően jó klip lehetett volna, csak kellett volna hozzá úgy 10-20 millió forint...akkor, 14 éve! :D
Sebaj.
Elfogadtam már, hogy ez a kisfilm valószínűleg örökre csak az elmém vásznán fog forogni és igyekszem ma már kisebbeket álmodni.
De az álmodáshoz való jogomhoz ragaszkodom és tudod, kedves olvasó, az álmok bizony olyan fura dolgok, hogy olykor-olykor mégis csak valóra válik valamelyik... :-)

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnéd munkámat támogatni 'havonta egy kávéval', kérlek nézd meg a Patreon oldalamat!

https://www.patreon.com/szaboleslie